2012. augusztus 3., péntek

Chapter 81

Sziasztok!


Az utolsó fejezetre meglesznek még ma a válaszok, de az az előttire még nem. Kérlek ne haragudjatok, de annyira nincs időm. :) Túlságosan élvezem, hogy itthon lehetek, hisz alig két hete vagyok újra a családommal, és nagyon jó. Egy év hosszú idő volt. :) 
Rossz hírem ezen kívül, hogy nincs sok hátra a történetből, bár ezt gondolom érzitek már.
Köszönöm az eddigi támogatásotokat, hogy írtatok nekem, hogy amikor még lehetett, akkor tetszikeltetek, sok mindent! Mindent nektek köszönhetek, azt, hogy idáig eljutottam, és hogy írok, mert vagytok. Köszönöm, bár azt hiszem ezt sosem tudom eléggé meghálálni!

Az új fejlécet nagyon, nagyon köszönöm Vanitynek! :)


Szeretlek titeket, és kellemes olvasást kívánok! :))
Csók



Happy End For Her



Stockholm City

Soha nem látott körülmények között kerül megrendezésre az az esemény, amit egész Svédország ünnepelve vár. Ma van ugyanis annak az utolsó napja, hogy Molly Sandén nevére nem úgy emlékszünk majd, mint a huszonkét éves énekesnőére, sem úgy, mint a királyi hercegnőre, hanem holnaptól kezdve az országunk élén álló király hites felesége lesz, ezzel egyben uralkodói királyné.
Viktória királynő nyilatkozata szerint nincs kizárva, hogy a királynéi rang nem fog egyszer erősebbé válni, hisz David Bernadotte uralkodónk bármikor kijelentheti, hogy Molly Sandén mostantól a királynő.
Valljuk be, meg sem lepődnénk, és nem is fájna hasonló bejelentés, hisz a csodálatos lány már megmutatta, hogy az esze és szíve is a helyén van. Kevesen akadnak köztünk, akik nem állnak Molly mellé, hogy elfoglalhassa a trónt szerelme mellett. Akár egy modern Rómeó és Júlia történet is lehetne, de annál ez most bonyolultabb. Nem hiszem, hogy sokan vannak, akik nem hallottak pletykákat a szerelmespárról, vagy esetleg ők maguk nem kezdeményeztek egyet-kettőt. Most viszont, ha bárkinek kétsége lenne a tényekkel kapcsolatban, eloszlatunk néhány tévhitet.
Molly Sandén nem volt együtt az énekes Eric Saade-val, amikor életében megjelent David Bernadotte, a trónörökös.
Elina Bernadotte, a pár első kislánya most két éves, végig szüleivel volt, születésétől hazatéréséig, így szó sincs arról, hogy az apa elől eltitkolt gyermek lett volna, vagy, hogy Molly ezzel akarná magát a családba édesgetni. Az új csemete, aki alig egy éves múlt már a svéd fővárosban látott világot, így Moa Bernadotte is a trónörökösök közé tartozik. A pár napra pontosan két éve érkezett vissza Svédországba, hogy bejelentsék, együtt vannak. A sokkoló híreknek azonban még nem volt vége. Hetekkel később kiderült, hogy családi okok miatt Davidnek át kell vennie a trónt, méghozzá záros határidőn belül. Fél évre rá új királya lett országunknak, a svéd nép pedig még mindig tátott szájjal próbálta feldolgozni azt a tényt, hogy az általuk ismert Molly Sandén a királyi család trónörökösének a szerelme. A palota dolgozói, az egész Bernadotte család azzal volt elfoglalva az elmúlt bő másfél évben, hogy Mollyt bevezessék a köztudatba, hogy ott legyen mindenhol, ahol a király, miközben lássák rajta, hogy szerető, odaadó anya, nem mellesleg gyönyörű arccal és hanggal megáldott nő.
Pillanatok alatt körözte le minden a svéd történelemben előforduló hercegnő népszerűségét, egyes kutatások azt bizonyítják, hogy bizonyos viszonylatokban Diana hajdani angol hercegnőt is maga mögé utasította. Sikere felülmúlta Kate Middletonét, mára pedig az egész ország, valamint Európa azt várja, hogy királyné lehessen, és biztosak lehessünk benne, megkapja méltó helyét, és boldog lesz.
Sosem láttunk ez előtt ekkora svéd összefogást, személy szerint biztos vagyok benne, hogyha valami oknál fogva semmi sem megy zökkenőmentesen és a királynő elutasítja Molly kérelmét a király melletti trónt illetően, országos zavargások alakulnak ki, és mindenki a vezetőink ellen fordul, igazságtalanság vádjával.
Összegezve tehát a tényeket tagadhatatlan, hogy a holnap menyegző az év eseménye, sőt talán a svéd történelem egyik legvártabb, és legkülönlegesebb alappillére lesz.
Ezúton is sok sikert, szerencsét és boldogságot küldünk a párnak, reméljük csodálatos életük lesz!

Selly mosolyogva nyomta meg az elküld gombot, aminek hála reggel már a svéd újság címlap sztorija lesz. Kényelmes bőrszékében hátradőlve tekint vissza a lány az elmúlt több mint két évre. Hogy mégis hogyan sikerült szinte a semmiből előretörnie, hogy most szabadúszóként svédországi lapoknak írhasson, miközben egy saját vezetősége van Los Angeles szívében. Mindez önerőből sohasem jöhetett össze a lánynak, ehhez kellettek a barátai, a pletykák és kavarások, valamint a szerelem. Mindig eljön az a pont, amikor az életben dönteni kell két fontos dolog között. Sellynek a legnehezebbek jutottak: szerelem, vagy karrier.
-          Készen vagy? – lépett be pont végszóra az ajtón Ruben, mire a lány megpördült a székben, és a férfi felé fordult. Lehunyt szemét lassan kinyitotta és mosolyogva bólintott.
-          Igen.
Talán csak a szakadozott nyelés, és remegő mozdulat adott lehetőséget arra következtetni, hogy a döntés közelében sincs a lány, és akármennyire átrágta a helyzetet, képtelen volt dűlőre jutni. Most viszont ez az utolsó alkalom, nincs több időhúzás, nincs több pro és kontra, mindennek pontot kell tennie a végére. Vagy Amerikában marad, és feladja a szerelmét, akinek haza kell térnie a cégéhez, vagy pedig itt hagyja az amerikai lapot, és új életet, új karriert kezd szülőhazájában. Ha diplomatikusan nézzük a helyzetet nincs túl sok vesztenivalója a hazaköltözéssel, hiszen világi szinten ismert és elismert írónő lett, akinek mind újságcikkeit, mind könyveit közkedvelten olvassa minden fénykorában élő nő, ami korban pontosan két véglet közé esik. Lehetsz tizennégy, vagy akár nyolcvanhat, a korod nem számít, és imádni fogod Selly Fjärde írásait.
Az egyetlen probléma csupán az, hogy mindent felépített az Egyesült Államokban, amit most lerombolni kénytelen. Hacsak…
-          Ezt itt ne hagyd – vet Sellyre egy gúnyos vigyort Ruben, miközben az asztalon hagyott telefon felé nyúl, ám a lány kezét a fiúéra helyezi, és mély, szerelmes tekintettel hagyja, hogy a mobil továbbra is háboríthatatlanul ott nyugodhasson.
-          Már pedig marad – suttogta továbbra is tartva a szemkontaktust, majd lassan kiegyenesedett, kezében a férfiét tartva.
Kilépésüket követően az ajtó halk kattanással zárult be, hogy szerencsésen elnyelje az éppen dallamosan csilingelni kezdő mobiltelefon zaját.

***
/Másfél éve/

Nagy meglepetésként érte Eric rajongótáborát, hogy kedvencük pár dala hamarosan hallható lesz a nagyszerű rendező Brenton Miles egyik hamarosan bemutatásra kerülő filmjében. Tekintettel arra, hogy valójában ki is a rendező, és milyen színészek vesznek részt a filmben, hatalmas sürgés forgás övezte a premiert. A rendezvényre, és a vörös szőnyeges felvonulásra természetesen meghívták Eric Saade-t, Ninah Milest, aki a menedzsere, Ruben Aglandert, aki a zenék összeválogatása véget volt érintett, valamint a rendezőt magát, Mr. Milest. Ami mindenkit meglepetésként ért, az az volt, hogy Ruben nem egyedül sétált végig a vörös szőnyegen, hanem egy kétség kívül csinos lánnyal az oldalán, aki visszafogottan mosolygott a kameráknak. Némelyek, akik nagy fanatikussá nőtték ki magukat Selly Fjärde munkásságát illetően, képeket keresve tudták hogyan is néz ki a mindig meglepő, de igaz híreket publikáló titokzatos lány. Ezzel ellentétben sokak számára ismeretlen volt a barna szépség, így a nők heves irigységgel és értetlenséggel nézték, ahogy a páros kézen fogva elvonul. Ami pedig csak még érthetetlenebbé tette a történteket az az volt, hogy Rubent szóba hozták az amerikai modell világból jól ismert Heidivel, kapcsolatukat azonban se nem erősítették meg, se nem tagadták, így mindössze az a pár homályos kép alkotta a pletykák alapját, amit az internet szolgáltatott.
-          Nem tudják, ki vagyok, és meg fognak ölni – fújta ki magát Selly, amikor végre beértek az épületbe és valamennyire biztonságban érezhette magát.
-          És? Elvégre nem mondtuk, hogy együtt vagyunk. Örök hűséget sem fogadtam, hisz megmondtam, hogy nem vagyok jós – nézett értetlenül a férfi, hangjában megbúvó éllel, amiből sütött a feszültség.
-          Hogy te mekkora egy barom vagy – sziszegte Selly, miközben kikapta kezét a férfi szorításából, és résnyire összeszorított szájjal fordított hátat annak, hogy elhagyhassa a helyszínt, és lehetőleg a mai nap folyamán már ne kelljen többet látnia.
-          Sel! – nyúlt Ruben a lány után, de az már régen elhatározta, hogy Ruben a mai nap folyamán eljátszotta az összes esélyét.
-          Hagyj – szólt vissza utoljára, és egy egyszerű mozdulattal eltűnt a következő ajtóban.
A lány olyan hévvel száguldott végig a még néptelen folyósokon, mintha csak üldöznék. Nem értette sem saját magát, sem Rubent. Hisz ismerte már annyira a férfit, hogy tudja, ha így viselkedik és minden ok nélkül lesz bunkó, akkor valami feszültség van a háttérben, valami, amit nem mondd el. Selly tudta magáról, hogy nem szokta így felkapni a vizet az ilyen beszólásokon, mert Aglanderről van szó, akinek ismert ez a stílusa. Most viszont minden ok nélkül hagyta faképnél, meg sem próbálta megérteni, nem törekedett arra, hogy Ruben mellett álljon, mikor valami felhúzta a férfit. Azt a férfit, aki a párja. Lehet, hogy az egész rossz ötlet volt, és el sem kellett volna jönnie, vagy egyáltalán nem kellett volna a összeszűrnie a levet egy ilyen pasival, akinél soha nem lehetett tudni mi lesz a következő lépése, a következő mondata, amivel megbánt valakit. Az egyetlen személy, aki simán megszelídítette a férfit, az, aki tudta hogyan bánjon vele, Ninah volt. Most viszont Selly vállalta magára ezt a feladatot azzal, hogy akaratlanul is beleszeretett a férfiba. Mert igen, szerelmes.
Mikor a lány végre lefékezett egy üres bárpultnál találta magát, és csöndben lehuppant az egyik magasított székre. Hatalmasat fújt, miközben haját zavartan kisöpörte az arcából, és a mi lett volna, ha részen gondolkodott. Mi lett volna, ha nem hagyja most ott? De nem mehet vissza, ilyen drámai távozás után, és főleg nem úgy, hogy a férfi bántotta meg őt. Bármelyik épeszű nő megsértődött volna ilyen hanghordozáson főleg úgy, hogy alaptalan volt, úgyhogy ő nem hibás. Hacsak azt nem nézzük, hogy tudnia kéne kezelni, ha hosszútávra tervez.
Mi lett volna, ha nem jön el ma? Akkor nem lett volna ez a kis összekapás sem, és akkor megint nem gondolkodna olyan hülyeségeken, mint a jövő, mikor még csak most jöttek össze.
-          Istenem… - sóhajtotta és arcát a lakkozott hűvös bárpultra döntötte.
-          Adhatok valamit? – rezzentette ki összeesettségéből Sellyt egy érdes férfihang, de a lány ahhoz sem érzett erőt, hogy felemelje a fejét, így csak halkan kért egy Martinit szárazon.
A pultos férfi válaszának hanglejtésén tisztán érződött, hogy mosolyog, ahogy azt mondja „egy pillanat”, ami Sellynek is apró mosolyt csalt a szája szegletébe. Az egyetlen szerencséje, hogy haja takarja az arcát, és hogy senki nem látja, előbbi hirtelen dühe mostanra semmivé lett, és megint Ruben nyert. Képtelen haragudni rá.
-          Egyedül? – Kérdezte egy ismerős hang, mire Selly oldalra fordította a fejét, és megpillantott egy kis rózsaszín retikült a pultra csusszanni, miközben gazdája elegánsan tolta fel magát a mellette lévő bárszékbe, nem úgy, mint ahogyan ő maga tette ezt pár perce kisebb sérülések beszerzésével.
Selly feltornázta magát az elnyúlásából, és fáradtan, megadva magát nézett Ninah-ra.
-          Bizony – bólintott és éppen ebben a szerencsés pillanatban érkezett meg az itala is. Hálásan nyúlt felé, majd egy hatalmas kortyban eltüntette a pohár tartalmának húsz százalékát.
Testén hirtelen kellemes, meleg borzongás futott át, és egy pillanatra szorosan lehunyta a szemét, száját összezárta, és addig nem nyitotta ki egyik érzékszervét sem, amíg az alkohol oda nem került, ahol a feje van, minden utóhatás nélkül.
-          Jól vagy? – Fogta meg Ninah kedvesen a lány karját, aggódó tekintete Sellyét pásztázta, amiben viszont nem talált mást, csak kedves csillogást.
-          Ruben – mondta a lány színtelen hangon, mire Ninah kérdőn kereste tekintetét.
-          Nem tűnsz ettől túl letörtnek. Mi történt, veszekedtetek?
Selly erőtlenül, halványan mosolyogva rázta meg a fejét, miközben visszahelyezte a Martinis poharat az pultra, és lazán arrébb lökte azt.
-          Megbocsátottam – nyögte ki, mintha csak valami helyrehozhatatlan bűn lenne, amire nincs bocsánat. – Megbocsátottam, pedig nincs öt perce, hogy bunkó volt. Most pedig mosolygok, mert rá gondolok. Hihetetlen, hogy mindig ő nyer. Képtelen vagyok kezelni őt, úgy, mint te. Beszól minden látszólagos ok nélkül, én pedig megsértődöm és fáj, mert nem vagyok hozzászokva.
-          Ruben olyan, akiben bekattan valami, nem mondja ki, csak mutatja. Ilyenkor pedig meg kell kérdezned, hogy mi a baja. Neked kell tudnod, ő nem mindig tudja elmagyarázni.
-          De nem vagyok pszichológus, Ninah! Nem vagyok – lehelte a lány. A hangjában nem volt sem harag, sem düh, csak egyszerűen félelem, és fáradtság. Képtelen belegondolni abba, hogy élete végig ki kell találnia más gondolatait.
-          Tudod mit? – Fogta két kezébe Ninah Selly arcát, és mosolyogva nézett a barna szemekbe. – Ha máskor Ruben kitalálósdit akar játszani, akkor beszól, te veszel egy mély levegőt, és mosolyogva sarkon fordulsz. Garantálom, hogy ez be fog válni, és vagy ő kér bocsánatot, vagy elmondja mi baja.
-          Biztos?
-          Egészen – bólintott mosolyogva a menedzser, majd lehuppant a székről, és megfogva Selly kezét magával húzta őt, majd a vetítőterem felé indultak.

A film, ahogyan azt már Brenton Milestól megszokhattuk, fergetegesre sikerült. Az akció film fűszerezve szerelemmel és megannyi humorral nem okozott csalódást, így már a vetítőteremben bizonyos volt, hogy a kritikusok megint csak pozitív visszajelzést tudnak adni. Amint a film a végére ért és elkezdődött a stáblista, az egész teremben hatalmas tapsban tört ki, amit a rendező, karöltve a főszereplőkkel hatalmas meghajlással köszönt meg az első sorból. Az este nehezebbik része viszont csak ezután kezdődött. Mindenki tudja, hogy a filmbemutatók második részét az interjúk képezik, amit akkor sem úszhatsz meg, ha nagyon szeretnéd. Senki sincs biztonságban a riporterek elől, akik nem átallnak igencsak intim kérdéseket feltenni, amire – mintha ez normális lenne –, várják is a választ. Selly, Ruben, és Ninah is pontosan tisztában voltak vele, hogy ma este őket is megtalálják, így bár tudták, hogy veszett ügy, minden erejükkel azon voltak, hogy eltűnjenek a képből, és azelőtt érjen véget az este, hogy őket mikrofon elé állítanák. Fel s alá rohangáltak, mosdókban töltöttek fél órákat, és mindig úgy tettek, mintha nagyon fontos beszélgetésbe merültek volna, de egy-egy éhes riportert ez sem rázta le. Gondosan megvárták, míg véget ér a beszélgetés, hiszen azt sem lehet órákig húzni.
-          Elnézést Mr. Aglander! – Szólította meg az egyik hölgy riporter az éppen menekülésre készülő Rubent, akinek most már esélye sincs.
-          Igen? – Fordult hátra arcára erőltetve egy műmosolyt.
-          Fox csatorna, Sharon Brook. Igaz, hogy ön szerezte az össze zenét Brenton Miles filmjéhez?
-          Valójában csak néhányat.
-          Meddig szándékozik az Államokban maradni? Mikor tér haza?
-          Eddig nem gondolkoztam, hogy mikor megyek vissza Svédországban. Egyelőre van időm, és szeretek itt lenni – vonta meg a vállát Ruben és érezte, hogy ezek voltak a bemelegítő kérdések. Félőn nézett körbe, és meglátta, ahogy Selly nem sokkal távolabb tőle éppen beszélget, észre sem véve a sarokba szorított férfit.
-          Van a Ninah Milesszal való kapcsolatának ahhoz bármi köze, hogy nem hajlandó hazamenni? – Jött a következő kérdés, ami egy pillanat alatt zökkentette vissza a jelenbe, és értetlenül nézett a riporternőre.
-          Megbocsát?
-          Igaz, hogy Ön szerelmes Ninah-ba, miközben megannyi modellel kavar, köztük az elismert Heidivel is? – Dugta szinte erőszakosan Ruben orra alá a mikrofont, miközben leplezetlenül éhesen várta a választ.
-          Ehhez nincsen semmi köze, és amit összehordott az hazugság, és lényegében kitaláció.
-          Mely részét tagadja?
-          Az egészet.
A látszólag könnyed válasz mögött fortyogott a düh. Ruben egyre inkább azt érezte, hogy még egy ilyen kérdés, és gyilkosság lesz a holnapi vezető sztori.
-          Ezek szerint akkor, ha semmi sem igaz, engedje meg, hogy rákérdezzek ma esti partnerére. Értesüléseink szerint a hölgy az egyre ismertebb írónő, Selly Fjärde. Esetleg vele van valamilyen viszonyban?
-          Ha megbocsát megkérdezném, hogy ehhez mi köze van? – Húzta ki magát a férfi, és keményen magasodott az izgága nő felé, aki egy pillanatra elnémult, és hatalmasat nylve lépett hátra. Ruben feszült testtartása adott okot a félelemre, miközben nyakát előretolva akarta elérni, hogy megfutamodjon a Fox csatorna.
-          Témát terel, tehát igaz? Mióta vannak együtt? Esetleg ő is csak egy kaland a sok közül Mr. Aglander? – Kérdezte a nő szemérmetlenül, mire Ruen tekintete a mellette pár méterrel odébb álló, őt figyelő Selly felé rebbent. A lány kérdő, kíváncsi tekintete a válaszra elárulta, hogy őszintén érdekli mit is fog mondani a férfi. Vajon csak egy kaland az életében, csak még maga előtt is tagadja, vagy esetleg több?
-          Nem, Selly nem kaland.
-          Komolyan gondolja a kapcsolatot? Netán már gyűrűben is gondolkodik? Mióta vannak együtt?
-          Maga teljesen megbolondult? Mindenki teljesen hülye? Miért gondolja, hogy gyűrű van a dologban, ha azt mondom, hogy valaki nem kaland az életemben. Ez nem jelenti, hogy ő életem szerelme, holnap esküvő és boldogan élünk, amíg meg nem halunk. Ez nem ilyen egyszerű. Vagy magának igen? Egy ideje együtt vagyunk, és jól elvagyunk, még ha vannak is kisebb összezördülések, mint minden normális kapcsolatban.
-          Szóval nem kaland, de nem is komoly. Mindez egyszerre úgy, hogy közben veszekedésekkel teli a párkapcsolatuk. Nem hangzik egészségesnek – vonta le a nő az újbóli teljesen hamis, és érthetetlen következtetést, amitől már a távolabb álló Sellynek is viszketni kezdett a tenyere.
A lány elnézést kérve beszélgető partnereitől fordult meg, hogy Ruben felé sétáljon és kimentse őt a csapdából. Nyilván, hogy érdekelték a válaszok, de az, amit ez a nő művelt, túl megy minden határon, és egyáltalán nincs hozzá semmi köze. Ez így nem jó. Ezt nekik kell megbeszélniük, és nem egy világnak megtudnia. Pár lépés választotta el Sellyt a párostól, amikor Ruben hangos kirohanása megtorpantotta, és a sokktól képtelen volt továbblépni.
-          Szeretem, érti? Szerelmes vagyok belé, még ha tele is vagyok hibákkal, amiknek következtében néha képtelen vagyok ezt kimutatni, vagy elmondani.
Ruben pillantása találkozott Sellyével, aki megdermedve állt, holott legbelül sikítozva ugrált, és legszívesebben arra kérte volna párját, hogy mondja még ki ezt még egyszer. Aztán még egyszer, és még egyszer. Mintha megállt volna az idő, és minden más eltűnt volna Ruben és Selly körül, egymás felé fordultak, de nem szóltak egy szót sem. Ruben nyílt pillantásával méregette a lányt, reakcióra várva, ám az semmit sem produkált. Másodpercek, percek teltek el így, míg végre a lány elmosolyodott, maga előtt összekulcsolta a kezét, és halkan suttogott.
-          Én is szeretlek.

***

Csendben ültek az étteremben az asztalnál, miután leadták a rendelést, és csak egymást nézték. Mindkettejüknek az járt a fejében hogy vajon hogyan mondhatná el azt, amit szeretne, nem tudván, hogy elég lenne, ha csak az egyikük beszélne. Ez az utolsó estéjük, amikor még meg tudják beszélni a dolgokat, hisz hamarosan utaznak vissza Svédországba, a királyi esküvőre, és lehet, hogy az a nap megváltoztatja mindkettejük életét, hisz a döntésüknek következményeik vannak.
-          Én… - vett nagy lélegzetet Selly, de pontosan csak eddig jutott. Nem ment tovább.
-          Majd én – húzta ki magát Ruben, és megigazította nyakkendőjét. – Döntöttem. A cégem otthon van. Ott kell intézkednem, én vagyok az igazgató, én vezetem az egészet.
-          Itt van az élete – szólt közbe Selly, így magára vonva a férfi figyelmét. – Felépítettem magamnak mindazt, amire mindig is vágytam, mióta blogolok. Otthon semmi sem vár.
-          De szeretlek. Úgyhogy, ha neked az a jó, ha itt maradunk, és élheted az életed, akkor veled maradok, és úgy szervezem a Roxy Recordings-t, hogy innen is tudjam irányítani.
-          Neked nehezebb mindent átszervezni, mint nekem. Ha egyszer sikerült felépítenem ezt az életet, akkor másodszorra is menni fog. Ráadásul biztosan hamarabb összejönne, hisz mára elismert lettem. Meg tudnám oldani.
-          Szép. Mindketten hajlandóak lennénk feladni a másikért a karrierünk. Ide jutottunk – nevetett Ruben jókedvűen, miközben hátradőlt.
-          Ez legyen a legnagyobb hibánk – kacsintott Selly, és boldogan kortyolt bele vörösborba.
Minden döntés nehéz, de ha van, aki támogat, és melletted áll, mindjárt nem tűnik reménytelennek a helyzet. Félsz a változásoktól, a jövőtől, hisz ismeretlen, és az ismeretlen, az félelmetes. De ha van, aki végigkísér az úton, akit tudod, hogy nem veszíthetsz el, minden jobbnak tűnik. És ez az, ami Rubennek, és Sellynek is megadatott. Egy társ.

***
 
Emberek milliói vonultak a stockholmi palota elé, ahol ma tartják meg a királyi esküvőt. Minden svéd csatorna ezt adja a tévében, online közvetítés interneten és minden valamirevaló híresség már a palota előtt van, hogy ünnepelje a párt. Sárga és kék színben pompázó zászlós emberek özönlötték el az utcákat, hangos kiabálásoktól, füttyöktől, vidám kacagástól zajos a svéd főváros. Már csak fél óra volt hátra a nagy pillanatig, és egy olyan ember sem volt, aki ne ragadt volna még le a televízió képernyője elé, vagy ne lenne a palota előtt. Ma senki sem dolgozott, és senkitől nem is várták el, hogy ezt tegye. Ez Svédország napja volt.
-          Egyszerű lesz a menet, pontosan olyan, mint ahogyan már elpróbáltuk. Molly kilép a palotából és már a menyasszonyi ruhájában elsétál egy rövid távon a hintóig, ahova beül, és ami elviszi őt a templomba. Onnantól ott lesznek az emberek, akik mindent elkövetnek annak érdekében, hogy minden zökkenőmentesen mehessen – ecsetelte a királyi család rendezvényszervezője, aki most az egész esküvőért felel.
-          Oké – bólintott Molly idegesen, miközben mindenképpen meg akarta őrizni a hidegvérét, hisz, ha elengedi magát képes elveszíteni a kontrollt és hisztiben fog kitörni. Támogatásra van szüksége, és Ninah-t addig nem engedik be hozzá, amíg ennek a megbeszélésnek vége nincs.
-          Kérdés?
-          Nincs – rázta meg a fejét mindenki egyöntetűen, majd a csapat tagja kivonultak a szobából.
-          Molly maximum öt percet tudok adni, utána indulnod kell.
-          Értettem. És köszönöm – mosolygott visszafogottan, elmondhatatlan gyomorgörccsel a hasában.
Amint a nő kilépett az ajtón megjelent Ninah egy gyönyörű koszorúslány ruhában, nyugtatóan mosolyogva, kivillantva az összes fogát a még jobb hatás kedvéért.
-          Jól vagy? – Csukta be maga mögött az ajtót, és lassan lépkedve megindult a már fehérbe öltözött Molly felé.
A csukott ablakon keresztül is felhangzott a palota előtt álló emberek tömegének hangos skandálása, ahogy Molly nevét mondják.
-          Bonyolult – lehelte a lány, majd lerogyott az első fotelba, ami mögötte helyezkedett el. – Félek, közben pedig biztos is vagyok benne, hogy minden jó lesz. Egyszerűen akkora zűrzavar van a fejemben, hogy már mások szavait sem hallom normálisan, mert képtelen vagyok rendezni gondolataim. Megőrülök még ma, az biztos – temette két kezébe arcát, mire a Miles lány hangosan felnevetett és közelebb lépett Mollyhoz.
-          Ha belegondolsz, nagyon hosszú ideig utáltalak azért, amit tettél velem, most mégis itt vagyok, és támogatlak. Furcsa helyzet, de meg lehet szokni. Tudom, hogy nagy a zűrzavar a fejedben, de egyszerűen csak arra kell most gondolnod, hogy ma van az esküvőd. Ne azon töprengj mi lesz holnap, vagy hogyan fogsz teljesíteni, amikor kell, csak arra, hogy ez a Te napod. Ráadásul ennél szebb, és meghittebb esküvőt el sem tudnék képzelni, hogy legalább tízmillió közeli barát társaságában ünnepled, és ők most kint skandálják a neved – intett az ablak felé.
Molly fáradtan nevetett fel, és feltolta magát a helyéről.
-          Köszönöm! – Suttogta és hirtelen jött hévtől Ninah nyakába vetette magát. A lány nevetve tántorodott meg, de hagyta, hogy a fájdalmasan szoros ölelésben Molly leadja a felgyülemlett feszültségét és frusztrációját. Elvégre egy ország nézi majd, ahogy végigvonul az oltárig, és elég egyetlen félrelépés, máris rajta nevet majd mindenki, és ezt írja majd meg minden újság.
-          Készen vannak? – Nyitotta ki a hatalmas kétszárnyú ajtót egy headsetes nő, mire a két lány kibontakozott egymás öleléséből, és bólintva jelezték; különválhatnak útjaik.
Molly Sandén két oldalt felcsippent a ruhájából, majd kecses, határozott lépésekkel kivonult a hatalmas aranyozott szobából és a lépcső felé indult. Mosolyogva gondolt vissza minden Daviddel való közös pillanatára, miközben érezte, hogy egyre izgatottabb lesz, és alig bírja kivárni, hogy megláthassa a palota előtt álló tömeget. Kislány kora óta arról álmodott, hogy ismerik a nevét, mosolyognak rá, és szeretettel beszélnek róla. Bár ez a helyzet most nem éppen úgy alakult, ahogy ő számította, úgy érzi megtalálta a helyét. Igen, Molly ott van, ahol lennie kell. Forr a vére, ahogy egyre hangosabb a ricsaj, szendén lesüti a szemét, ahogy sorra hajolnak meg előtte az elöljárók és szolgálók. Kérdés nélkül áll mindenki félre az útjából, és mintha csak ő lenne az, aki mindent irányít nyílik ki előtte a palota bejárati ajtaja, ami mögött felcsendül a tömeg hangja. A Nap mosolyogva szórja fényét a csodálatos Királynéra, aki pedig mosolyogva állta a fényképezőgépek rohamát, és pontosan ugyanolyan nyugodt volt, mintha csak a saját kertjében állna, és a fákat nézegetné.
Hálás légcsókokkal köszönte meg a tömeg támogatását, és mindent, amit nekik köszönhetett. Az idő vészesen fogyott, úgyhogy Molly csak pár másodpercig tudott a lépcső tetején állni, majd el kellett indulnia a hintó fele, ami már türelmetlenül várta. Amint beült, és ruháját is behúzta, a lovak elindultak, és a tömeg mellett elsuhanva vették célba a bazilikát, ahol már a vőlegény várta menyasszonyát.

/Molly/

Boldog vagyok, és úgy érzem, hogy minden egyes pillanatot újra és újra meg akarok élni. A szeretetet, amit kapok, a megbecsülést, a szerelmet, az izgatottságot, a tudásszomjat, a barátságokat, az anyaságot. Nem volt bennem egy csepp idegesség sem, amikor már a bazilika ajtajában álltam, és arra a jelre vártunk, amikor kinyílik az ajtó, és végigvonulhatok édesapám oldalán egészen az oltárig. Nem izzadt a tenyerem, ahogy a csokrot szorongattam. Nem éreztem azt, hogy nem tudom a szövegemet, vagy, hogy mikor mit kell tennem. Nem féltem attól, hogy elrontok valamit és szégyent hozok a királyi családra. Érezni akartam mindenki pillantását magamon, ahogy besétálok, és hallani azt a néma, tiszteletteljes csendet, amivel fogadnak az egybegyűltek. Érezni akartam David kezét az enyémben, illatát az orromban, biztonságot adó jelenlétét magam mellett.
-          Most! – Hallatszott a rajt, és kinyílt előttem a világ.
Mindenki ott ült, aki valaha is fontos volt az életemben. A családom, a barátaim, és a királyi család. Mély levegőt vettem, és amint felcsendült az induló első akkordja a jelenlévők egy emberként álltak fel, és fordultak felénk. Apával együtt indultunk el, lépteink teljes harmóniában voltak. Ahogy haladtam mosolyogva biccentettem mindkét oldalra, és kiélveztem mindenki pillantását, miközben tekintetem gyakran vándorolt az engem váró David felé. Ahogy előrébb haladtam megpillantottam a szélesen vigyorgó Ericet, aki amint meglátta, hogy őt nézem rám kacsintott, ezzel is majdnem elérve azt, hogy hangosan felnevessek. Danny közvetlenül mellette állt nevető arcán apró ráncok utaltak fölöttébb jókedvére. Ninah, ahogy számíthattam rá magabiztosan, nyugtatóan, és gyönyörűen, mint mindig mosolygott a fiúk mellett. A lány másik oldalán Ruben és Selly álltak kéz a kézben, ahogyan azt már mindannyian tudtuk. Mindenki itt van, akit szeretek és, aki számít. Rögtön az Ericék előtti sorban Léna állt üszkén, kihúzott háttal, mellette Eric összes táncosával. Azt hiszem a hivatalos lagzi után olyan bulit csapunk, amit mindenki megirigyelne.
Végre elértük az oltárt, én pedig szembefordultam apával, akinek a meghatódottságtól könnyes szeme boldogan csillogott. Óvatos mozdulattal felhajtotta a fátylam, és könnyed puszit lehelt az arcomra, amit mosolyogva viszonoztam. Amikor elengedte a kezem, és átadott Davidnek, akkor éreztem igazán, hogy valaminek most vége és valóban új kezdődik. Valami sokkal szebb, sokkal jobb jövő, olyan, amiről mindig is álmodtam.



12 megjegyzés:

  1. Szia! :)

    Há'..csak nem ismét első vagyok?:$ haha :)
    Nos.. szerintem nem szükséges részleteznem a dolgokat, mert úgy ahogy volt ez a fejezet.. tökéletes! De.. egy valamit azért még is kiemelnék... :)
    Molly esküvője. Egyszer.. olyan szép lehetett,csodálatos! Olyan jól leírtad a dolgokat, hogy szinte úgy éreztem.. én is ott vagyok ! :$ Áh..teljesen elérzékenyültem :'D
    Az elején..kicsit meglepődtem, hogy úristen... két év telt el. Aztán visszaugrottunk egy kicsit az időben.. Nagyoon tetszett :)
    Az viszont elszomorít..hogy hamarosan vége lesz a történetnek :\ De, fogunk még rólad hallani! Legalább is remélem ;)
    Röviden: Fantasztikus volt a fejezeted és várom a következőt :)

    ölel,Vanity

    u.i: És nincs mit :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Vanity!

      Elsőőőő! Tökéletes? Úrrristen, hát nagyon, nagyon megtisztelő ilyet olvasni, köszönöm! :))
      Édes vagy, elhinni sem tudom, hogy tényleg ennyire valósághű lehetett, túl jó vagy hozzám! :) De ennek ellenére végtelenül boldog vagyok, hogyha még is így érezted, és szavaid mosolyt csaltak az arcomra. :)
      Igen, sajnos megint kellett egy kicsit ugrálnom az időben, de már nem fogok többet, ígérem. :)

      Igyekszem majd, hogy felmutassak valamit a jövőben is, majd kiderül. :)
      Nagyon, nagyon köszönöm, hogy írtál nekem!
      Csóóókollak

      Törlés
  2. Szia, Kinga! :)

    Bevallom, nem vagyok erős, gyenge vagyok, sőt a fejezeted is teljesen lehengerelt. Kitartottam az utolsó mondatig, csak ott kezdett/akart a könnyem kibuggyanni. Nem akarom érezni, hogy közeledik vég. :$ Na jó, nem sopánkodom, hanem leírom, miért is tetszett ennyire... :)

    Ha visszanézünk a történet elejére senki sem mondja meg, hogy ki-kivel fog összejönni. Ez egy kész labirintus volt, mindenkinek meg kellett találnia a kivezető utat, mindenki ütközött bonyodalmakba, de valahogy mégis sikerült kikecmeregniük, ami most egyenlő a szerelem megtalálásával.
    Amúgy... most szépen megnéztem a címet is, és a képet is. :D Örülök, hogy Molly 'happy end'-et kapott, de nem csak ő - vagyis remélem, hogy semmi sem fog már elromlani -, hanem az összes lány és srác a történetben. Na jó, igaz, hogy voltak szerencsétlenebb teremtmények is, de azért az életben sem minden tökéletes. :) Viszont ez a fejezet az volt. ;)
    Nekem személy szerint Ruben és Selly jelenetek tetszettek nagyon. Oké, tudom, hogy részben miattam lett így, ahogy, de nekem akkor is tetszik, és imádom együtt őket. Ruben kirohanása volt a legjobb, ami valaha történhetett volna az életében, és szerencsére Sel sem volt tétlen, kimondta, ami szükséges volt. :)
    Viszont Ninah és Eric nem nagyon volt ebben a fejezetben, kíváncsi vagyok, hogy velük mi történt az elmúlt két évben, és ha jól sejtem, akkor a következő fejezetekből kiderül. :)
    Most pedig nézzük csak a fejezet főszereplő Királynéját. Most valahogy nem is azzal foglalkoztam, hogy hogyan nézett ki az esküvő, azt letudtam azzal, hogy nagyjából elképzeltem Katalin hercegnőjét. Ami inkább foglalkoztatott, azok a Molly-ban lejátszódó érzelmek, amik teljesen érthetőek voltak, hiszen ha belegondolunk az életébe, elámulunk, hogy mik történtek vele, és hogy még mik fognak történni. Ez az egész úgy ahogy van, csodás. Szeretem. Nem fogom tovább bonyolítani a szavakat, mert úgy sem tudom átadni azt, hogy mit éreztem a fejezet olvasása alatt.
    Várom a történet kiteljesedését, de emellett elszorul a szívem, miszerint nemsokára vége van. Kezdek túl érzelgőssé válni? Ez a Te hibád, Kinga! :D
    Na szóval, minden egyes fejezeteddel túlteljesíted az előzőt, szóval már meg sem lepődöm, hogy ezt is mennyire imádtam. ;)
    Nem is tudom, hogy melyik rosszabb, amikor azért hisztizek, mert nincs még fejezet, vagy amikor már vége van a történetnek... viszont (próbálok finoman utalni arra, hogy ne tűnj el) örülnék egy új történetnek, és ha nem fanfiction, az sem lenne probléma. :D

    Most pedig elköszönök, mert vagy nevetsz rajtam, vagy már a fejedet fogod, hogy össze-vissza írogatok megint mindent. :D
    Millió pusszantás♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága Adadel!

      Ne sírj, hisz addig is, nekünk ott lesz a Te történeted, ahol aztán majd jól kiélhetjük magunkat. :D

      A párosodok... nos, igen. Semmi sem úgy alakult a történetben, ahogy számítottunk rá, és voltak igen meglepő fordulatok is. Selly és Ruben párosa még kicsit furcsa, de csak kiegyengetik egymást. Vagy Külön vállnak, sosem tudni. :D
      Ninah és Eric élték az életüket, Eric még mindig a zenével foglalatoskodott, Ninah pedig egyengette az utat. :) De való igaz, hogy a következő fejezetben majd kitérek erre-arra. ;)
      Jaaaj, én nem akarom, hogy túl érzelgős legyél, de azt hiszem, igazából ez a veszély nem fenyeget téged. Kemény vagy te! :D
      Mollyval valóban nagyon dolgok történtek és egy hős, amiért bele mer csak úgy vágni az egészbe azzal az egyetlen, de egyszerű indokkal, hogy szerelmes, és nem akarja elveszíteni Davidet. Aki, mint király, amúgy is jelen lenne az élete minden pillanatában. Reméljük szép élete lesz a csajszinak. :)
      Remélem Adél, hogy a következőt is nagyon fogod szeretni, komolyan remélem, szóval majd jól írd le, hogy milyen lett! :))

      Új történet? Hm... nos, rajta vagyok, leszek, bár azt hiszem, egy következő történet erejéig még maradok a fanfictionnél. Azt hiszem.

      Dehogy nevetek én, sőt! Mosolygok a szép szavaktól, szeretettől, és sok minden mástól, szóval nagyon, nagyon hálás vagyok neked mindenért!
      Köszönöm szépen, hogy mint mindig, most is írtál, imádlak! :))
      Csókollak

      Törlés
  3. Szia! Először is nem tudod hányszor álltam neki komit írni jézus...mint már írtam nem is olyan rég nem tudom mi van velem teljesen kifakultam nem tudom kifejezni magam ...és ez nem a történet miatt van fére ne értsd itt nekem ..csak nem tudom mért érzem így :/ és nem akarom le rendezni annyival " tetszett várom a folytatást" mert te és a történeted többet érsz ennél h én itt hisztizek.. és Köszönöm Adélnek is aki ide rugdosott :) Próbálkozom a lehetetlenre ..:)
    Szóval..Én is örülök Molly-ék boldogságának remélem ez így is marad de hát nálad ki tudja lehet hirtelen kinyírsz valakit xD (isten ments) :D Nem tudom mért esküszöm de nekem még mindig nagyon fura Ruben/selly páros két külön világ..persze tudom tudom h az nem jelent semmit...különben nagyon édes jelenet volt ahogy ki mondták azt bűvös szót" :D én is hiányoltam Nináhékat...mi történt velük ez idők alatt...:O gondolom kiderül :) még egy dolgon meglepődtem még nem nagyon írtál E/3-be nem ? kicsit furcsa volt de nekem be jött :D naaaa sajnos csak ennyi telik tőlem még egyszer ne haragudj h itt a vége felé mondok csődöt -.-" én is szívesen olvasnék mást történetedet bármit tőled szívesen :) na és hát a sablon szöveg nagyon várom a folytatást!! :P sok sok puszi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Édes Dórii!

      Hát mi történt veled? :D
      Igazán nagyon kedves vagy, hogy többet szeretnél írni, egy jó volt, hozd a következőnél, mert már maga a gondolat, vagy akár a próbálkozás is sokat jelent. Az az igazság, hogy a kedvesség mindig mohóvá tesz, mint az életben sok jó dolog. Így először a kattintgatások azok, amik telhetetlen boldogsággal töltenek el, majd az első kommentek, végül, ha azoknak a száma gyarapszik. Aztán eljön a nap, amikor kevesebb a kommentár, nincs túl sok kattintás, így akkor vagy szomorú leszel, és hisztizel, vagy felszeged a fejed, és visszagondolsz miért is kezdtél el írni. És bár fáj, hogy kevesebben írnak, vagy kevesebben olvasnak, nem kezdesz el sírni miatta.
      Egy szó, mint száz, nekem az is nagy, nagyon nagy öröm, hogy olvasol, pláne, ha írsz, ha pedig még ki is fejted a véleményed, az maga a gyönyör, de ha nem tennéd, úgy is imádnálak! :))
      Á, nem ölök meg most senkit, az csak egyszeri alkalom volt, de neki már érett. :D Ninah és Eric pedig majd feltűnik, és meglátod miket is csináltak, míg itt az esküvő, meg a nagy bejelentés folyt. ;)
      Nem, valóban nem írtam, és nagyon félek is úgy írni, mert nem tudok. :D De örülök, hogy nem lett olyan rossz. :))

      Dehogy mondasz csődöt, ezt el is felejtheted! A sablon szövegedet pedig imádom, mint mindig, szóval erre jön az én sablonom; igyekszem a folytatással, és örülök, hogy élvezted a fejezetem!

      Köszönöm, hogy írtál nekem, és hatalmas csókot küldök! :))

      Törlés
  4. Szia :D
    Ugye tudod hogy erre vártam hosszú hónapok óta... hogy Molly és Ninah barátnők legyenek és támogassák egymást..nem adtam fel és most nagyon köszönöm hogy levakarhatatlan vigyort varázsoltál az arcomra :D
    Szeretnék én is ott lenni azon a bulin amit a hivatalos lagzi után csapnak XD :))
    Na de kezdem az elejéről :D
    Borzasztó furcsa volt hogy az eleje egyes szám harmadik személyben íródott, de tetszett, olyan különleges volt, minthogy a rész is...
    Ruben és Selly kapcsolata mindig kérdés volt bennem, féltem hogy Ruben átveri, de mikor kimondta hogy szereti megkönnyebbültem, minden jól alakul.. és igaz hogy a vége közeleg, de ha boldog vége lesz akkor nem bánom! Csak arra kérlek ne töröld ezt a blogot soha, mert mutogatni akarom mindenkinek és még vagy 1000szer elolvasni :D de egy-kétszer még biztos! Valahogy nem csak egy történetet írtál, annyi mindent lehetett belőle tanulni, ahogy Molly megváltozott, vagy akár Ruben és akkor Ericről és Ninahról még nem is beszéltem!A személyiségük kiteljesedett, jobb lett, felnőttek! Na de nagyon elkalandoztam, szóval.. az újságírók hiénák ez mindig is így volt, ez a riporter nő kikészített -.-" És ahogyan megírtad a készülődést a felhajtást és hogy Mollyt Diana hercegnőhöz hasonlítottad, elmondom neked olyan 10 éves koromig Ő volt a példaképem most pedig Molly :D szóval határozottan jó páros ;) És egy királyi esküvőt is így képzelek el! És még egyszer ki kell emelnem mennyire boldog vagyok hogy Ninah állt az esküvő előtt Molly mellett!!
    Kíváncsi vagyok Ericcel és Ninahval valamint Ninahval és Mollyval mi történ ez idő alatt és hogy Megan és Ninah viszonya valamint Megan és Eric viszonya hogyan változott :D de gondolom majd mindennek eljön az ideje!
    Nagyn imádtam ezt a részt és várom a folytatást :D
    Puszi Jenni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Jennim!

      Óó, örülök, hogy boldoggá tudtalak tenni, még ha nem is huzamosabb ideig, de legalább addig, míg a történetet olvastad. :)
      Ha lenne rá lehetőség, hidd el, én is szívesen megjelennék azon a partin. ;)
      Tényleg nagyon jó érzés, hogy nem lett csapnivaló az az első szám hármas személy, mert, amikor írom, tényleg úgy érzem, hogy rettenetes.
      Örülök, hogy Ruben most jót tett kicsi lelkeddel. Én imádom a pasit, fájt volna úgy elengednem téged, hogy te nem érzed ugyanezt felé. :D

      Nem, nem fogom törölni a blogot, sőt, aranyba foglalom a neved, ha mutogatod másnak, hogy olvassa el, és istenítelek majd, ha te megint elolvasod, és ezt majd valahogyan tudatod is velem. Találkozunk két év múlva ugyanitt, hidd el, mókás lesz. :D
      Lehetett tanulni belőle? Tényleg? Én annyira imádlak, köszönöm! :)) Sosem hittem volna, hogy majd ír nekem ilyet valaki, nagyon jól esett. Azt hiszem ez az egyik legszebb dolog, amit valaha írtak nekem. :)
      Hú, nem is tudtam, hogy a Hercegnős példával így beletrafáltam, de örülök! :)
      A kérdéses kapcsolatok egy részét majd még bemutatom, eljött az ideje.
      Nagyon, nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet, és annak is, nagyon, nagyon, nagyon, hogy írtál nekem!

      Csókollak

      Törlés
  5. Szia Drága Kinga! :))

    Hazaérkeztem, megint itt vagyok, és ha nem is rögtön az érkezésem pillanatában(ami olyan hajnali kettőkor volt), de amilyen hamar csak tudtam, jöttem hozzád és olvastam, ami eltartott egy darabig, de nem bánkódtam, mert nagyon élveztem, hogy vége lett egy fejezetnek, de ott volt a következő.:) Elképesztő mennyi minden történt, egyszerűen nem találom a szavakat. :) Ruben és Selly, Molly és David, na meg persze Ninah és Eric..! El sem hiszem, hogy végül Selly is csak megtalálta a szerelmet, azt meg főleg nem, hogy Ruben személyében. Bevallom, én nagyon pártoltam a Ruben-Cathy kapcsolatot, de nem vagyok csalódott, így is jó.:D Azt, hogy Molly bekerült a királyi családba, megint csak nehéz elhinni, nem gondoltam volna, hogy így alakul, azt hittem, találnak valami kiskaput, vagy valaki mást, aki uralkodik David helyett. Az is nagyon meglepett, hogy Elina mellett mostmár van mégegy babájuk, nagyon termékeny ez a lány, a svédek igazán nem panaszkodhatnak rá.:DDDDD Kíváncsian várom az esküvő részleteit, apropó esküvő...mi van Ninah-val? Hozzáment Erichez? Nagyon remélem..de furcsa belegondolni, hogy házasok, de már a jegyesség is furcsa volt. Nekem ők mindig egymáshoz tartoztak mégis annyira fura őket férj és feleség helyzetében elképzelni. Talán azért mert sosem volt átlagos a kapcsolatuk, annál több volt.:) Annyi minden történt az előző fejezetekben, és annyi mindent szeretnék még neked írni, tele vagyok kérdésekkel, de most egy sem jut eszembe, és a hirtelen jött, váratlan fordulatok és meglepetések hatása alatt vagyok, szóval a következő fejezetnél majd próbálkozom értelmes hozzászólással.:) Az összes fejezet, amit így utólag olvastam zseniális volt, tényleg nagyon profi munka, és imádtam! Én olyan szomorú vagyok, hogy már itt a vége a történetnek, remélem lesz másik, mert nagyon hiányozna az írásod!:) Sajnálom, ha kissé össze-vissza vagyok, igyekszem újra belerázódni a dolgokba, és a következő fejezetnél értelmesen írni! Puszi: Ági

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa Ági!

      Nagyon eltűntél, nagyon aggódtam, hogy mikor jössz vissza, hisz letelt a három hét, és nem volt fejezeted! Önző vagyok tudom, sajnálom, csak na. Olvasni akartam tőled. :D
      Hűha, valóban nagyon sok dolgot kihagytál, amit most ömlesztve el is olvastál, amit köszönök! :))
      Gondoltam, hogy te pártoltad a Cathy-Ruben párost jó volt az. :D De hát, változnak az idők.
      Az esküvőig hosszú út vezetett, de való igaz, hogy a királyi szaporodásra nem lehet panasz, bár próbálkozhatnának egy férfi örökösig, ha már így összehozták. :D
      Ninah és Eric kapcsolata más utaon jár, de majd ezt kifejtem. Nem, nem házasodtak össze. Sőőt, most fognak szakítani! :D :D
      Várom a következő fejezetnél való kommentárod, ugyanis hihetetlen kíváncsi vagyok kettő, azaz kettő darab dologra.
      Az első, hogy te hogyan élted meg Dylan halálát, a második, hogy mit éreztél a kézmegkéréskor. Azt hiszem, ezen kérdések foglalkoztatják a buksim. Lehetséges, hogy majd elolvashatom megtisztelő véleményed?

      Igyekszem majd új történettel megörvendeztetni az olvasóimat, és ha így lesz, mindenkivel ismertetem a részleteket! :)
      Köszönöm, hogy elolvastad lemaradásaid, erre is időt szánva, és azt is, hogy most írtál nekem! Köszönöm, köszönöm, köszönöm!

      Csókollak

      Törlés
  6. Sziaaa :)
    Húúú, nagyon megleptél, mikor megláttam a képét mérget vettem volna hogy Eric és Ninah esküvője lesz, de nem.. XD Tiszta izgalmas volt ahogy leírtad milyen egy királyi esküvő :D És megszületett a második baba :P Elrepült ám ez a 2 év de még hogyan... És hogy Ninah lett Molly koszorúslánya, és az ő támogatására vágyott az esküvője előtt.. most átölelnélek és megszorongatnálak, mert ennek nagyon örülök :D :D És az hogy Mollyt ennyien szeretik Svédországban, simogatja a szívem :D Kíváncsian várom mi fog majd történni a hivatalos templomi ceremúnián, na meg utána :))
    Az örök kérdés.. Selly és Ruben..megértük hogy Ruben feláldozná magát egy nőért? És hogy Selly blogíróból főszerkesztővé nőtte ki magát... változnak az idők!
    Elszomorít, mert nagyon azt sejtetik ezek az események hogy itt a vége, de olyan jó ezeket a sorokat olvasni, hogy boldogok és mindenki vidám :D Szerettem ezt a részt! :D
    Pusziii Roxiii

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Roxiii!

      Megleptelek! Igeeeen! Sajnálom, nem akartalak becsapni, csak az elején kicsit megzavarni. :)
      Ó, azt hiszem, elég ha küldesz virtuálisan és én majd jól megérzem. Szeretek megszorongatva lenni, úgyhogy köszönöm, és örülök, hogy boldoggá tett a tény, hogy most kijönnek a lányok egymással. :)
      Bizony, sok minden változott itt a történetben, de elszállt az idő felettük is. :)
      Örülök, hogy egyben szomorú, és boldog is vagy. Majd igyekszem, hogy a végére csak a boldogság, és a szeretett maradjon, mintha valami hippi történetet olvastál volna! ;)

      Nagyon szépen köszönöm, hogy megajándékoztál a véleményeddel!
      Csóókollak Cicavirág

      Törlés

Köszönöm, ha elmondod a véleményed a fejezetről, sokat jelent! :)